,, Gyerek helyett inkább kutyát nevelek !” Hangzott el a kijelentés egy pár napja a lány szájából a kávézóban. Ez mondata úgy megragadta a figyelmem, hogy egyszeriben megszűnt a külvilág és csak az egymást érő, cikázva felbukkanó gondolatok váltották egymást.
Az első gondolat, ami belém hasított az az, hogy miért? Miért akar ő inkább csak kutyát? Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nekem is van két kutyám. Hoppá! Itt jöttem rá, hogy ez igazából egy jelenség, aminek én is épp úgy a részese vagyok. Aztán körbenéztem a barátaimon, munkatársaimon, a volt iskolatàrsaimon és megdöbbentem. Ez az Y-generáció nem akar vagy tud gyereket vállalni. Aminek számos oka lehet:
- Anyagi bizonytalanság?
- A társadalmi ranglétrán való feljebb jutás, karrier fontossága?
- A női félelmek, mint például az alakjuk elvesztésének kockáztatása?
- Bizonytalan társas kapcsolatok?
- Az ezt még megkell érni gyerek nélkül érzések hada?
- Politikai helyzet? Bizonytalan jövő?
- A férfiak elzárkóznak a gyerekvállalástól?
- Nőiesednek a férfiak? Férfiasodnak a nők? Így nem találnak egymásra?
- Szerelmi életünket is megsínyli az online világunk? Nehéz egy gyertyafényes vacsorát offline végigülnünk?
- Félünk a plusz felelőségtől egy amúgy is terhelt világban? Stressz?
- Netán nincs is rá érzelmi igényünk?
Ez a lista természetesen nem teljes, nem is tudna az lenni, nélkületek. Mondjátok meg ti, miért nem akarunk gyereket nevelni!
Szóval gyerek helyett kutyát nevelünk! Az biztos, hogy egy gyereknél kisebb felelősség és talán nem is lehet annyira elrontani ! Vagy még is? Az biztos, hogy nem egészséges megoldás ha valamit, valamivel pótol az ember, ez a kutyára is igaz. A kutya, ha pici és cuki is, akkor is csak kutya marad és akárhogy humanizáljuk nem olyan mint egy gyerek. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy anyai ösztöneiket a kutyájukon élik ki. Ami számos viselkedésbeli zavart okozhat, ami már nem biztos, hogy olyan cuki. Mint például:
- Ha velünk eszik egy asztalnál és velünk is alszik.
- Külöfèle jelmezekbe öltöztetjük, ami nem a hidegtől való védelmet hivatott szolgálni.
- Ha valami problémája van, mint egy gyereket mevigasztaljuk, simogatjuk.
- A kutya arckifejezéséhez emberi érzelmeket társítunk.
Szóval el kell fogadnunk, még ha ,,gyermek pótlékként” is tartjuk kutyánkat, hogy a kutya ösztönlény, mi nem! Ha igazán szeretjük őket elfogadjuk a kutya lényüket és nem próbáljuk szőrös gyermekké alakítani. Mert lehet nekünk és környezetünknek mókás ha kutyánknak is szülinapi partit rendezünk, de a kutyánk nem tudja mire vélni gyertyás hús tortáját.
Persze mint mindenben, itt is igaz a mértékletesség elve. Szeretjük kutyánkat és szeretnénk is picit kényeztetni. Miért ne vennénk neki szép dolgokat? Ha mi örülünk, az neki is jó. Katt ide.
Az biztos hogy annak is számos oka lehet, hogy valakinek, valakiknek nincs még gyermeke, éppúgy annak is, hogy miért van kutyája. Mindannyian mások vagyunk, más és más igényekkel, határokkal, vágyakkal.
Nektek mi a véleményetek?
