Van egy éles határvonal kutyás és nem kutyás közt, ezt a vonalat a kutya húzza meg. Persze ez evidencia. Azonban sok kutyátlan ember életében eljön egy fordító pont, amikor eldönti, ő is a kutyások táborába áll. Így volt ez Olivérrel és velemi is. Mindketten szerettünk volna, de sokáig nem jött el ez a katartikus pont, a kutya.

 Aztán, ha már kutyás az ember, akkor jön az érzés, az a bizonyos emberi megalománia. Ami azt mondja, ha valami jó, akkor abból még többet és többet. Olyan ez mint a tetoválás, legalábbis azt mondják, hogy azzal se lehet egynél megállni. Aztán ha már eldöntöttük kell még egy kutya, mert egy kutya nem kutya, a kettő az igazi. Akkor megint csak válaszút előtt találjuk magunkat. Honnan legyen az új kutyus? Ez a kutyásodási folyamat érdekes dolog lélektanilag. Az egy dolog, hogy az ember érdeklődési körének majd 80%-át hatalmába keríti minden ami kutya vagy kutyás. Ez nálam körülbelül három hónappal ezelőtt, odáig fajult, hogy felmondtam munkahelyemen. Mindez azért, mert kutyám lett? Tudom, őrület!! Talán az, vagy még sem? Néha még mindig megkérdezem magamtól, de már egyre ritkábban. Így több időm lett annak és azoknak élni, amit és akiket igazán szeretek. Az ami, a Rozina! Végre megvalósíthattam régi vágyam. Tervezhettem, varrhattam, alkothattam.

Ha ez még nem lenne elég a totális kutya mániássá váláshoz, akkor folytatom... A következő lépcső, a szociális érzékenységünk egy speciális irányvètele és koncentrálódása.

Szóval szerettünk volna Rozikának egy kis barátnőt, akivel alhat, szaladgálhat, igazi kiskutya társa lehet. Ismerjük a kutyánkat, okos és szép. Imádjuk! Viszont nem fajtabeli kutyusok nem tudnak vele játszani, nem értik ezt a hektikus mozgású kiskutyát. Ezért hát eldöntöttük, szerzünk neki egy csivi barátnőt! Tudtuk is hol keressük...

Ahogy, már az előbb említettem egyre figyelmesebb az ember a kutyás dolgokra, hírekre. Így minket is elért ez a söjtöri borzalmas hír. Akik viszont nem tudják mi történt, vagy nem látták ezeket a képeket, azoknak ajánlom nèzzék meg:

Miután megnézi egy kutyás ember ezeket a képsorokat, a mély ledöbbenésből dühbe átcsapó érzései, remélhetőleg segítési szándékká szelídülnek. Kinek kommentek formájában testesül meg eme vágya, másoknak adományokban.

(Gondoltuk, felajánlunk egy gyönyörű Rozina hámot a fajtamentőknek, ez egy minimális segítség, de remélem sikere lesz és akkor rendszeressé tehetjük, a sok kicsi sokra megy elv alapján. Ezt a hámot és más gyönyörű kutyás kiegészítőt vásárolhattok, amivel a fajtamentőket támogatjátok! Segíteni jó! Katt ide!!)

Megint másoknak, akiknek módjukban áll, az ÖRÖKBEFOGADÁSBAN. 

Miután elhatározásra jutottunk, fel is kerestük a Csivava Fajtamentő Egyesületet. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen videó megnézése után már kevés dolog képes ekkora reakciót kiváltani benne. Aztán meglát közel 30-40 csivavát egy szobában. Hármasával, négyesével egy ketrecben. És az a csokornyi ici-pici kutya ide-oda szaladgál és ugat. Én kétségbe esést éreztem, a sírás és a remegés környékezett. Aztán kezembe kaptam ezt a csöpp kis testet. Dermedt volt a félelemtől, én ilyen riadtságtól torzult kis arcot még nem láttam. Csak fogtam és simogattam...

 Na és most, hogy is kezdjük? Haza értünk vele és Rozival. Letettük kis szállító boxát a nappaliban és körbe ültük és vártunk... de ő csak nem jött ki a védelmet jelentő kis dobozából. Gondoltam, anno Rozit is haza hozatal után fészkéből finom falatokkal csaltam ki, na ez jó lesz. De nem. Ő nem tágított. Olyan érzésem volt, mint amikor a szomszéd gyerekére vigyázol. Van már tapasztalatod, tudod mit kell tenned. Viszont nem ismered őt, az eddigi szokásait, bevésődéseit. Aztán hamar rájöttem, ő nem a szomszéd gyerek, inkább Maugli. Akinek ismeretlen minden, a levegő, a friss víz, a rendszeres étkezés, a külön tálka, a saját pisijében nem lefekvés. Csak gubbaszt ott ahova letesszük és néz ránk az a rémült szempár. Ezek neki mind újak, enni, inni is csak lopva mer, amikor nem nézzük. Aztán jön és tovább mered ránk. Rozi? Ő is néz, nem érti az új kis jövevényt, nem tudja hová tenni. Talán neki a legfurcsább ez az egész. Nem tudja még, alkalmi játszópajtás vagy betolakodó a falkában?

Folytatás következik.