Van egy éles határvonal kutyás és nem kutyás közt, ezt a vonalat a kutya húzza meg. Persze ez evidencia. Azonban sok kutyátlan ember életében eljön egy fordító pont, amikor eldönti, ő is a kutyások táborába áll. Így volt ez Olivérrel és velemi is. Mindketten szerettünk volna, de sokáig nem jött el…

 Úgy veszem észre, hogy manapság mindennek  vagy egyre kisebbnek vagy nagyobbnak, egyre olcsóbbnak vagy drágábbnak kell lennie, ahhoz hogy figyelmünket felkeltse. Valahogy így van ez a kutyákkal is. Minap a párommal bevásárolni indultunk, amikor is megláttam egy srác kezébe egy kiskutyát. Rögtön…

 Szóval, eldöntöttétek! Kutyátok lesz! Már túl vagytok a hosszas nézelődésen, kiskutyák látogatásán és igen, megvan ő. Aki egy kicsit más mint a többi, van benne valami amitől a szíved megdobban. Ő az akivel megszeretnétek osztani az életeket. Tudom, hogy már most izgultok és mint a gyerekek…

 Jól ismerjük a szállóigét miszerint: a kutya legjobb barátunk. Ez nem csak elfogult, túldimenzionált érzelmektől vezérelt kijelentés, hanem tény. A kutya a kezdetektől velünk van. Kísér minket az őskortól kezdve, egészen napjainkig. Mikorra is a sok tudatos keresztezésnek eredményeként megszületett…