A kutya az ember legjobb barátja. És a kutyáé ki? Ez elmondható rólunk is?

Tegnapi nap elém került egy hír: 60 éve járt az űrben Lajka. Ez elgondolkodtatott. Szóval ez egy egyoldalú dolog lenne? Ugorjunk a kezdetekhez. Szóval az ember majd százezer éve megszelídítette a kutyát. Házához fogadta, etette, tanította. A kutya elfogadta az embert, mint élet és halál urát és vigyázta őt védelmezte tulajdonát. Aztán az ember fejlődött, társadalom, kultúra, tudomány. A hangsúly áthelyeződött, megváltozott hát már a kutyával szemben támasztott elvárásokkal kapcsolatban, ennek következtében egyre több fajtát tudatos szelekciókkal hoztak létre. Már nem csupán házát kellett őriznie más állatoktól, emberektől. Bizonyos korokban divat lett és egyben státusz szimbólum, elegáns hölgyek keblük elé tartott ölebeikkel álltak portrét egy egy festményhez, őket használva ékszerül. Más korokban kedvtelésből tartott házi kedvenc és áldozat.

 Sokszor az emberi önzésnek máskor meg kíváncsiságának a kiszolgáltatott eszközei ők. Tudjuk, hogy a kutya kvázi mesterséges szelekciókon át arra van programozva, hogy szeresse az embert. Szóval elemi lényéből fakadólag hűséges és odaadó velünk. Amivel mi megannyiszor visszaélünk. Persze, mi nem szelektálódtunk ilyen formán. De fene büszkék vagyunk fejlett érzelmi intelligenciánkra, a szeretet képességére. De ugye mi szeretjük a kutyánkat? Hát hogy szeretünk mi?

 Gondolok itt azokra a hétköznapi emberekre. Akik ,,szereznek” maguknak egy ebet, akivel úgy bánhatnak kényük kedvük szerint, ahogy csak tudnak vagy akarnak. Minap is a metrón egy fiatal pár kezében egy keverék kölyökkutya volt, akit a férfi piszkált, húzta a fülét, pofozgatta. Látszott a páron, hogy szociálisan elég rossz körülmények közt élhetnek. Koszosak, büdösek voltak. Egy metró kocsi nézte és hallgatta a kutya sírását nyöszörgését, de semmi. Senki nem szólt. Aztán Olivérrel egymásra néztünk és mint az iskolában, a tanulatlan diáknak elmagyarázta. Azt amit minden érző lénynek tudnia kéne. Az, hogy valami, valaki kisebb, vétlenebb nálunk, nem jelenti azt, hogy tiszteletlenül bánhatunk vele. Hiszen mi tettük ilyenné, ezt akartuk, megkaptuk. Most meg játszadozunk vele?

 Továbbá itt vannak a szaporítok! Bizonyos facebook csoportokba annyit hallani ezt a fogalmat. Sokáig nekem nem volt mögé társítható fogalmam. Aztán elém került az a bizonyos söjtöri videó (bővebben előző bejegyzésben). Amikor az ember a haszonállat fogalmát átminősíti. Azért tart bizonyos fajtákat, hogy szaporítsa. Semmibe véve a kutyák alapvető szükségleteit. Sokszor ezek az állatok rokoni kapcsolatban állnak egymással, így a betegségek megjelenése exponenciálisan nő a szaporulatban. Ezek a kutyák kvázi rabszolgák. Feladatuk a szaporodás, szünet nélkül, akár 10-15 almot is kihordhat egy szuka élete folyamán. Aztán ha már kevés kölyköt hoznak kidobják őket az utcára, ezeket a sokszor járni alig tudó állatokat. Gondoljuk csak el, hogy a már amúgy is beteges állatok rossz körülmények közepette kölyökcsináló gépeként, hogy felemésztődnek. Tele is vannak az ingyenes hirdetőoldalak olcsó kölyök kutya hirdetésekkel.

 Aztán itt van a tudomàny. Melynek mennyi, de mennyi állatot áldoztak fel. Tudom, hogy Lajka kutya nem mai történet, de szabályszerűen megrendített. Úgy küldték az űrbe, hogy tudták halára ítélik ezzel, mivel nem tudták túléli e a felszállást és az űrben töltött napokat. Azt viszont tudták, hogy a landolást nem fogja, erre már nem készítettek tervet. Egy pár percig beleképzeltem magam abba a csapatba, akik èjszakánként azzal nyugtatják magukat, hogy jó ügy érdekében cselekszenek. Aztán olvasgattam még a neten, és rábukkantam Demikov doktor kétfejű kutyás kísérletére. Ő volt az, aki egy kutyára egy másik kutya levágott fejét operálta. Persze pár napig élt mivel az immunrendszeri akadályokkal nem törődött.

A kegyetlenségnek több árnyalata és foka van.

Mit gondoltok valaha lesz komolyabb szabályozás a kutya tartásra?